Mulatságos esetek

Ma az egyik kedvencemet mesélem el, klasszikusnak mondható baki, mondhatni burleszkbe illik. Volt a régi-régi Aida-rendezés, Nílussal és csónakkal a harmadik felvonásban, amiben még Domingo vendégszerepelt. Ebben rabszolga voltam, szép foltosan, szivaccsal felvitt barna testfestéssel - nem tudom, ki hogy van ezzel, én képtelen voltam mindig ezeket a vizes bázisú festékeket egyenletesen felkenni -, rongyos tarka ruhákban, barna harisnyában. Jó sokáig mosakodtunk utána, és még így is megfogta a festék maradéka a civil ruhánkat.

A nagyképben értelemszerűen betereltek minket, ott kuporogtunk bánatosan egészen addig, amíg kegyesen szabadon nem bocsátottak. Akkor nagyon hálásan áldottuk a fáraót. A felvonás vége a következőképpen nézett ki: a fáraót, aki egy hordszékben ült, négy markos, beöltözött díszítő felemelte és szép nagy ívben elindultak vele ki, oly módon, hogy először előrejöttek vele a színpad széléig, hogy mindenki jól megnézhesse, aztán befordultak hátra. Mögöttük a diadalmas Amneris a megkaparintott Radamesszel, aztán az Amneris-kísérők, utánuk a felszabadított rabszolgasereg, köztük szerénységem.

Természetesen több ismeretlen is volt az egyenletben. Milyen hamar és milyen gyorsan emelik fel a hordszéket? Hogy tudnak vele elindulni? Mondjuk ha a kétméteres Hantos Balázs volt a fáraó, akkor nem olyan gyorsan. Hogy csatlakoznak rá a többiek, és milyen gyorsra veszi a karmester a záró sorokat? Mindig volt egy kis kapkodás a végére.

De egyszer megtörtént, aminek nem lett volna szabad, mégpedig, hogy annyit tökörészett mindenki, hogy nekem, aki kissé hátraszorultam, az orrom előtt összecsapódott a függöny. Sajnos, ezúttal a rossz oldalán voltam. Körülnéztem és rémülten konstatáltam, hogy csak én voltam ilyen béna, a többiek szerencsésen beslisszantak a nyíláson. Tény, hogy aránylag gyorsan megtaláltam a bejáratot, de az a pár másodperc, amit egyedül töltöttem a zsúfolt nézőtérrel szemben... hát akkor eléggé megviselt lelkileg. Az biztos, hogy ezután kíméletlenül előretolakodtam a kimenetelnél, nem akartam esélyt adni többször ilyen szerencsétlen, noha mulatságos balesetnek.