Mulatságos esetek

A mai történetet szigorúan név nélkül mesélem. Aki nem volt az előadásban, az úgyse tudja, kivel történt meg, aki meg tudja, az nyilván diszkréten kezeli a bizalmas információt.

Tehát a legutóbbi Falstaffban történt. Egy francia rendező rendezte, a lelket kihajtotta mindenkiből, nem lehetett lazsálni. Egyfolytában terrorizált minket a nézőtérről, néhány szót megtanult magyarul, azokat keverte angol szavakkal és mást se hallottunk: "Kezek-kezek-kezek-kezek", mert egy pár percig felemelt kézzel az ujjainkat kellett lebegtetni, egy idő után az embernek majd leszakadt a karja. Meg "move-move-move-move", nem lehetett megállni egy pillanatra se, mert akkor jött az, hogy "unálmás".

Mikor szerencsésen eljutottunk az előadás végéig, a tapsrend is ilyen zizire volt rendezve és mivel semmiféle takarás nem volt a csupasz színpadon, pontosan meg volt adva, hány előrementel után úgy hagytuk el a színpadot, hogy integettünk a nézőknek, aztán hujjogatva, kiabálva kirohantunk az összes ajtón.

Az egyik előadáson viszont egyikünk elszámolta a fázisokat és eggyel előbb, teljesen egyedül kiabálva és integetve elkezdett kirohanni. Mi persze egymásnak estünk a nevetéstől, a delikvens meg hátranézett, "-Ja?" -és visszakullogott. hát ez emlékezetes volt, még szerencse, hogy a következő pillanatban mi is kirohanhattunk ordibálva és értelemszerűen hangosan kacagva.