Különös, bonyolult viszony fűz a parfümökhöz. Nem vagyok különösebben luxuskedvelő, szinte ez az egyetlen olyan dolog,amiből meg szoktam venni a relatív drágát. Relatív,mert vannak sokkal,de sokkal drágábbak is, de azért nem az olcsóbb kategórát választom. Ott kezdődött, hogy volt egy illat,amit egy művésznő használt, akiért korai huszonévesként rajongtam, és ez volt az a parfüm, amit aztán vagy húsz évig használtam, kizárólagosan, legfeljebb annyi különbséggel, hogy mikor már eljutottam Nyugatra,ott megkaptam a EDP-t is, míg itthon csak EDT-t lehetett kapni.
Aztán egyszer csak, szinte egyik pillanatról a másikra,meguntam. Most is van egy üveg, néha használom is,de már nagyon ritkán. Ekkor kezdődött egy új korszak,mondhatni átestem a ló túlsó oldalára. Közben megjelentek az internetes vásárlási lehetőségek, de parfümöt persze elég kockázatos látatlanban,illetve szagolatlanul venni. Nálunk még nem voltak parfümériák, mikor Ausztriában vagy Németországban járva bevetettem magam az áruházak illatszerosztályára tesztelni. Egyszer a férjemmel -jól emlékszem, Linzben történt - egy áruházban voltunk, biztos, hogy én akartam odamenni,és ő már nagyon ment volna,mikor rábukkantam a parfümös polcokra. Mondtam, várjon meg kint, valamit még úgyis meg akart nézni,tíz perc múlva találkozunk a bejáratnál. Fújtam, szagoltam, méricskéltem az üvegeket,aztán nem szívesen, de elhagytam a helyszínt. Nem találtam őt a bejáratnál,kicsit keresgélnem kellett, nem véletlenül.Ugyanis nem tíz perc, hanem háromnegyed óra telt el,mióta otthagyott.
Egyszer meg, mikor Japánba repültünk, a becsekkolás után talán hárman lányok bevetettük magunkat a duty free shopba. Én már komolyan azt hittem, ki fognak dobni, mert az összes üveget leszedtük,mindegyiket végigszaglásztuk,és persze eszünk ágában sem volt vásárolni. Végül is jó képet vágtak hozzá,nyilván megszokott jelenség, kicsit felhúzták ugyan a szemöldöküket, és nem volt ősznte a mosolyuk,mikor végül távoztunk. Úgyhogy most van vagy tizenvalahány parfüm a polcomon, nem merem teljesen összeszámolni. Virágillatokban utazom és voltak korszakaim. Rózsás, tubarózsás, jelenleg ibolyás korszakomat élem. Ez olyasmi lehet,mint Picassonál a kék korszak. Legutóbb megint rámjött a szerzési vágy és elkezdtem újabb ibolyás parfümök után kutatni.
Szerencsére nem csak a parfümérákban lehet szaglászni, vannak internetes üzletek,akik mintákat is küldenek. Tökjó, mert amíg 2 ml-t elhasznál az ember, el tudja dönteni,hogy szereti vagy nem az illatot. Van,amiről rögtön tudja, hogy nem. Sok éve, Laura még kicsi volt, talán 3-4 éves, Németországban voltunk a Cigánybáróval, ott vettem meg a szokásos YSL Paris parfümömet -le merem írni,mert már nem gyártják -, és adtak hozzá egy másik YSL mintát. Ez viszont iszonyatosan tömény és émelyítő volt. El is süllyesztettem, sajnos Laura viszont valahogy megtalálta és mind a két ml-t magára fújta. Eltartott pár napig, míg nagyjából elviselhetőre csökkent körülötte az illat-koncentrácó.
Arról jutott eszembe ez az egész eszmefuttatás, hogy vettem három mintát. Az elsőt mindjárt azonnal a Vámpír zenekari próbán magamra fújtam, illetve a csuklómra, megállapítottam, hogy nyanyaszagú, azért majd még tesztelgetem, de nem az igazi. A másik túlságosan hasonlít ugyanannak a tervezőnek a másik művéhez,amiből már birtoklok egy üveggel,és azt is ritkán használom, mert elég domina-feeling,én meg anélkül is kicsit túldominálok néha.
Na de a harmadik, az még ott várakozott, kicsit el is felejtettem. Csütörtökön viszont próbára indulás előtt eszembe jutott, majd most, gondoltam és lőn, magamra loccsantottam keveset az icipici üvegcséből. Gyanakodva nézegettem, maradt-e benne, mert annyira tömény volt az illat, hogy aggódtam,esetleg véletlenül megcsúszott és ahogy mondani szokás, rám borult a piperepolc. De nem, szinte nem is látszott, hogy hányzik belőle. Aztán, mikor a nyakamtól elért teljes valójában az orromig, rémület töltött el. Szinte fejfájdítóan agresszív volt, goromba,bántó.A fenébe és indulnom kell, nincs már idő lemosni, legalább megpróbálni, hogy semlegesítsem, ott fogok ülni a vonaton,körülöttem ez az ájjer és utálni fognak.
Szerencsére késő délelőtt volt,amikor nincsenek sokan a vonaton, a metrón a kabát és sál tompított valamelyest a vegyi fegyver erején, aztán el is felejtkeztem róla,miközben igyekeztünk felidézni az Otello harmadik felvonásának együttesét. Mikor délután hazaértem,és levettem a kabátot, sapkát, sálat, valami finom illat csapta meg az orromat . Először nem is tudtam,honnan jön, aztán rájöttem, hogy én vagyok az illat forrása. Szóval,miután 3-4 óra alatt megszelidült, kifejezetten jó,csábító lett ez az illat. Hát most itt állok dilemmában. Vegyek vagy ne? Ha veszek, hogy vészeljem át az első kifújás utáni kritikus időszakot? Vagy mondjak le a valóban mennyei utolsó lehelletéről? Nem könnyű döntés ez, drága barátaim.Még szerencse, hogy próbálgathatom még a maradékot az üvegecskéből, aztán vagy megszeretem, vagy kihúzom a nevét a kis listámról.
