1. nap, 2021. február 26.

Van ez a TÉR feladat.  (Teljesítmény Értékelési Rendszer. Csuda egy találmány.)  Ami azt jelenti, hogy a megszokott munkaköri határokon túl kell megadott témában végrehajtani valami nehezet lehetőség szerint. NEM KÖTELEZŐ. Nekem -és még sok boldogtalan sorstársamnak - egyedül itthon kellett megtanulni (NEM VOLT KÖTELEZŐ) az áprilisban koncertszerűen előadandó Notre Dame című opera szólamát. Ami egy méltán ismeretlen Schmidt nevű zeneszerző méltán mellőzött műve.

Megtanulni nem volt igazán nehéz, nem agysebészet. Na de jószerivel előadhatatlan, már az énekszólam fekvése, felrakása olyan, hogy azt egy ember egyedül, normálisan aligha bírja elénekelni. Mondjuk ki: visítani kell benne hosszasan, és kellemetlen, vinnyogós részek is vannak, ami meg nem ilyen, az olyan,mint a gyöngytyúk kárálása a szemes kukorica szemezgetése közben.

És nem elég, hogy meg kell tanulni,bár NEM KÖTELEZŐ, hangfelvételt is készíteni kell belőle, már ha úgy döntöttél, hogy teljesíted a NEM KÖTELEZŐ feladatot, mégpedig úgy hogy a Youtube-felvételre ráénekli az ember a saját szólamát, részletekben, ahogy a darabban következik. Kísérletezgettem, hogy legjobbak az arányok. Először túl halk volt a hangszóróból jövő zene, ekkor odatettem közvetlenül a telefont és feltekertem a hangerőt, én meg két méterrel odébb álltam. Még így is túl sok voltam, így háttal fordultam, ezzel nagyjából kiegyenlítve a hangzást. Két szakaszt sikerült is rögzítenem, ha nem is elsőre.

 A feladatba csak azt nem számították bele, hogy vétlen áldozatai is lehetnek a projektnek. Engem is rohadtul zavarnak az itthon lévő családtagjaim, még akik nem tettek megjegyzést, azok is látható hűvös pillantást vetettek rám, mikor ötödszörre sikerült véglegesnek tekinthető verzióban elkotkodácsolnom a "die schöne Esmeralda" gúnyolását. De Andris például mindjárt jogi szempontból nézte, szerinte erre nem kényszeríthetnek engem -szerintem amúgy arra gondolt, hogy ŐT nem kényszeríthetik, hogy hallgassa a meglehetősen reménytelen próbálkozásaimat. Hosszasan érvelt munkajogilag az ellen, hogy én ezt itten folytassam. És akkor a visítós és a vinnyogós rész még nem is volt.

Frissítés:

2021. február 28.

Jó hír!!! Máma nagyot haladtam és már csak egyet kell felvennem, igaz, az a legnehezebb. Viszont megtaláltam a megfelelő módszert. Csüccs a zongoránál, kotta a kottatartón, kezeim a fülecskémen.

Utolsó frissítés:

2021. március 1.

Kész van az utolsó rész is, innen is részvétem annak, akinek ezt majd meg kell hallgatnia.(Neki se KÖTELEZŐ, amúgy, ha jól értettem.) De elengedtem a dolgot, úgyse tudom úgy felvenni egyedül, ahogy a többiekkel vezénylésre, zenekarral, amúgy el tudom (most már) énekelni. Ha nem akarok hajléktalan lenni, nem feszegetem a határokat.

A Notre dame-felvétel vicces pillanatai.

Mikor az első, kicsit még beénekeletlen kísérlet után egyszer sikerült érzésem szerint tűrhetően elvisongani a legnyírósabb részletet, aztán a leállított felvételt egy meggondolatlan mozdulattal kitörlöm... Ami után kétségbeesett jajveszékelésbe kezdek... Mikor már majdnem jó, de az utolsó zárlatnál az alt szólam hangját sikerül eltalálnom a sajátom helyett... Mikor sikeresen túljutok a leghangosabb, legmagasabb ütemeken, aztán lelki füleimmel hallom, hogy szólhat ez két csukott ajtón keresztül a szobában, ahol a férjem meccset néz, elkezdek vihogni és nem bírom abbahagyni... És a slusszpoén: mikor elküldtem a felvételt, közölték velem, hogy előző nap lejárt a határidő, úgyhogy a teljesítésem részben teljesítettnek minősül.

Sebaj, úgyse volt kötelező.