Itt volt ez a Nabucco próba pénteken délelőtt. Bevallom, életemben nem szórakoztam ilyen jól. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentesen ment volna, sőt, szerintem direkt be volt iktatva minden gikszer és baki, ami megtörténhet, hogy ezzel is letudjuk a dolgot.

Az első röhögés miatti szólamkimaradás részemről akkor volt, mikor a második fináléban Viola, a bárány úgy döntött, ha mindenki énekelhet, akkor ő is. Ő ugyan kint volt a szinpadon kívül, az oldalsó bejárat mellett, viszont a hangja igencsak pozícióban szól, szóval, ha ő béget, akkor az el van bégetve, kérem. Gondolom, kivontatták a szabadba, mert végül nem énekelte, akarom mondani bégette le az egész együttest,

Aztán ugye itt vannak a köcsögök. akarom mondani amforák vagy mik. Amiket a szabadságkórusban viselünk. Ezek műgyantából vannak, de attól még nehezek, relative. Különböző hosszúságú hevederrel vannak felszerelve, mivel nem vagyunk egyforma magasak. Na most ha valaki olyat vesz, aminek hozzá képest túl hosszú a hevedere, akkor annak térdig fog lógni, ergo tarthatja egész idő alatt és le fog szakadni a keze. Ha viszont túl rövidet választ, akkor nem fogja tudni egykönnyen felvenni, ha sikerül,akkor nem fog kilátni mögüle, végül pedig nehezen fog tudni kibújni a hevederből. A köcsög -akarom mondani KORSÓ- belsejében van egy kis tartály, amibe szárazjeget tesznek, kapunk egy PET-palackot, aminek a tetejébe be van építve egy kis cső, és meg van töltve forró vízzel. Bemenetel előtt a palackot belefordítjuk a kis tartályba, pont beleillik, és szép lassan csordogál a szárazjégre a forró víz, gyönyörűűű köd gomolyog ki a köcsögök -a francba, KANCSÓK - száján.

Namost ez történt: A kórus után leálltunk kissé, mert egy szólista, nem mondom meg, hogy ki, nem akart hátulról énekelni, ahogy rendezve van -amúgy is csak a baj van az illetővel! -erre mindenki levette a nyakából a köcsögöt -feladom, na - mert egy leállás nélküli jelenetben csak-csak tartjuk, de ha hosszabbra nyúlik, akkor már nem és nemmm. Mikor a jelenet tovább tudott menni, volt, aki hősiesen visszavette a nyakába a cuccot. Csak arról feledkezett el, hogy a vizespalackot beleborította. Úgyhogy a drámai jóslat közepén víg patakcsordogálás hangzott. Ez az első esetben mosolyt csalt az arcomra, de a harmadik csurgatásnál sajna be kell vallanom, olyan nevetőgörcsöt kaptam, hogy mondhatni sírtam. -több helyről békésen csobogtak a különböző vízfolyások. Amúgy, ha senki nem borítja ki, a generálpauzákban akkor is hallani a mormolást a köcsög mélyéről, mint ha száz pezsgőtabletta oldódna egyszerre minden egyes objektumban.

A fináléban aztán az történt, hogy mikor Nabucco beront és megmenti Fenenát, a lánc lehull a halálraítélt hölgyről és a táncos lánykának csendben ki kéne vinnie a színpadról. Csakhogy ez egy igencsak terjedelmes és csörgős lánc, szegényke elég nehezen tudta összenyalábolni ás iszonyú csörömpölés közepette kicipelni a színpadról még kinn is csörgött és a "Divin prodigio"-val mindenki elfelejtett belépni az álmélkodástól. vagy a visszafojtott nevetéstől. (Ez utóbbi én voltam.) Végül, de nem utolsósorban Viola még egyszer áthatóan belebégetett a fináléba, csak most már közelről. Nem semmi, egy ilyen fiatal báránynak micsoda hangja van, erőteljes, fényben szól, kár, hogy egysíkú, mondhatni mono-ton. Ehhez képest az esti előadás lement simán. Ki hitte volna?