Ezen törtem a fejem,mikor ezt a mostani Traviatát néztem  a zsúfolt páholyból.  Egyéb kérdések is felmerülnek a fejemben, gondolkodjunk egy kicsit.

   Tudtommal ez egy alapvetően SZOMORÚ opera. Én régen jó sokat bőgtem rajta, szegény Violetta olyan szépen haldoklik. De mostanában mintha mindent megtennének,hogy az embert inkább jókedvre derítsék.  Láttam pár éve a Scalából közvetített évadnyitó Traviatát, hát az se nagyon volt alkalmas arra, hogy az ember beleélje magát, inkább kínos volt.

  Most voltaképpen MAJDNEM jól kezdődik,  mert mikor felmegy a függöny, felnyikkan ugyan kissé a közönség a diszkófények és a táncikáló statiszták láttán,de aztán megtudjuk,hogy a főszereplő súlyos beteg,sőt, azt is sejteni lehet, hogy nem sok van hátra az életéből. Kicsit talán más ez a felfogás,dacosabb, karcosabb nő,mint a hagyományokban,de ez tetszik.  Az viszont zavarba ejt, hogy Alfréd tökéletesen lúzernek van beállítva,akit félrelöknek a táncosok, Violetta egyfolytában szívatja, én tuti otthagynám a helyében. Persze,én is olvastam az eredeti Dumas-regényt és tudom, hogy ott is hasonlóképpen indult a szerelmük,csakhogy az opera cselekményében és hangulatában is erősen eltér az alapműtől.

   Itt merül fel a "kamélia vagy nem kamélia"-probléma, ugyanis Alfréd egy szál vörös rózsával szerencsétlenkedik, hol odaadja,hol visszakapja,hol elszedik tőle,hogy azzal dádázzák meg a közömbös bárót...  az még hagyján, mert még jeladásra is ezt a boldogtalan virágot használják. Ugyanis  mialatt Violetta arról elmélkedik, hogy mit is kezdjen most a felébredő érzéseivel, körülötte valóságos népvándorlás zajlik, a pincérek vagy kik ki-be mászkálnak, Annina vázába rakja  a felesleges -nem Alfrédtól kapott és nem jeladós -rózsákat,megjelenik Alfréd is, bár csak másnapra hívták vissza, lerúgja a cipőjét, aztán belevetik magukat a borulós felhőcskemintás kanapéba. Igen, ez direkt pont olyanra van megcsinálva, hogy felboruljon, az alja ügyesen követi a padló mintáját, hátul meg kikászálódnak belőle a főszereplők és valami öltözködési manővert hajtanak végre,addig a karmester feszülten vár és figyel,na és amikor a kanapé mögül meglengetik a verekedős rózsát,akkor el lehet kezdeni a második felvonást. Bevallom,én mulatságosnak találtam ezt a megoldást. De akkor se értem,hogy ha már művirág, akkor nem mindegy, hogy rózsa vagy kamélia? Az eredeti regény címe nem"Le dame aux roses' hanem  "Le dame aux camélias". Na mindegy.

  A második felvonásban már három darab felhőcskemintás kanapé van,de legalább egyik se borul. Egyik kedves kollégám viszont madár-matricákat ragasztgat az üvegablakokra, nyilván és csakis azért,hogy az ember ne tudjon rendesen figyelni a cselekményre. Germont-nal együtt -nem árulok el titkot- megérkezik az a leánya, akinek a boldogságáért a szerelmeseknek el kell szakadniuk egymástól. Az az érdekes, hogy végigolvasva a szöveget, VALÓBAN nem mondja az atya, hogy a leánya szép lenne, és nem is az. Ahhoz kissé túl terebélyes, hogy szép lehessen,ráadásul kicsit fogyatékosnak is tűnik a viselkedése alapján. Persze értem,hogy ezzel azt akarják nekünk, nézőknek üzenni, milyen hiábavaló az áldozat, amit Violetta hoz.

  Szünet után a Flóra-bál jelenete néma játékkal kezdődik.Úgy érzem,itt kezdett a hajóágyú kissé elszabadulni.  Mert a kivilágított óriási csípőcsont simán ronda,pláne a hosszú,sárga, mindig útban levő kábellel,az álarcként viselt kicsi csípőcsontok pedig simán ízléstelenek ÉS rondák. A Cigánykar és a Matadorkórus úgy hangzik el, hogy valamiért Hófehérkét hozza be koporsóban öt törpe, vagy bika, nem is tudom pontosan... mindenesetre felköhögi az almacsutkát és táncol, aztán megjön a herceg és valamiért kinyírja az öt törpe bikát. Alfréd viszont elbarmolja a produkciójukat, amiért Hófehérke duzzogva visszafekszik a koporsójába. (Van ebben egy kis Drakulás beütés is.)  És azt sem értem,hogy az asztal lábait mért a pincérek helyettesítik, ha csak nem azért, mert itt nincs büfé?  Így kicsit ingatagon viselkedik ez az asztal,de legalább Violetta rátámaszkodhat, mert ha kell, függőlegesbe is lehet állítani.

  Aztán már csak az van hátra, hogy a földre taszított nő körül mindenki szépen elsomfordál, a törpék visszaveszik a bika-cuccot,esküszöm,csak azért, hogy valahogy kikerüljön a színpadról,más értelmét nem sikerült felfedeznem,és kicipelik Hófehérkét, az előzőleg még asztallábként funkcionáló fiúk pedig keresztülhurcolják az egyik felhőcskemintás kanapét, főleg azért, hogy a hátul ácsorgó szólisták véletlenül se lássák a karmestert. Na és mikor ez mind megvolt, akkor nem tudom,hogy lesz vége,mert mi elmegyünk .Nincs könnyű dolgunk, ugyanis a székek nagyjából faltól falig vannak a páholyban, nem egyszerű úgy tologatni őket, hogy egy kis járást hozzunk létre, lehetőleg gyorsan és csendesen,de végül sikeresen kiszabadulunk, csak azt nem értem,hogy akkor most voltaképpen  

   HOVA LETTEK A KAMÉLIÁK?