Végre nem kellett korán kelni, elrohanni, volt idő leülni kicsit, idétlenkedni Attilával reggeli közben az egyik reklámújság felett, amiben egy belga sört hirdetnek, aminek a biztató Mort subite nevet adták. Mondtam neki, hogy ez franciául azt jelenti, hogy hirtelen halál. Kérdi, hogy na de belgául mit jelent? Gondolom, ugyanazt. Na de mi van, ha belgául lassú életet jelent? (Ha-ha) Amúgy volt egy Delirium tremens nevű termék is, az még csalogatóbb.
Na hát így kezdődött, de aztán begyorsult. Először is a fejembe vettem, hogy befestem a hajam hennával, de először is ki akartam próbálni egy tincsen, hogy milyen színt ad a hajamnak. Rákentem hát a keveréket, feltekertem és nekiálltam gulyáslevest főzni. Laura mindeközben a szakdolgozatán szenvedett a számítógépnél. Anita német nyelvű levelet írt, mert levelezniük kell olyan orosz (!) gyerekekkel, akik németül tanulnak. Mikor már közeledett az idő, hogy lemossam a hennát a hajamról, akkor kiderült, hogy nem találok egyetlen szem pirospaprikát se a gulyásba. Tűvé tettem a konyhaszekrényeket, mert emlékeztem, hogy volt még a házi paprikából egy kevés, és hangosan átkoztam azt, aki elhasználta és nem szólt. Végül aztán találtam egy tartalék adag paprikát, és ezután TERMÉSZETESEN meglett a házi is, néhány csomag levestészta alatt lapult.
Közben-közben Laura felolvasott egy mondatot, hogy ez így jó-e, megkérdezte, hogy hogy fordítanám azt, hogy behaviour, Anita felolvasta a levéltervezetét, ami abból állt, hogy felsorolta, kik vannak a családunkban és ki hány éves, Attila ezen felbuzdulva szintén bevetette magát és felolvasott néhány kétismeretlenes egyenletet és megmutatott több olyan feladatot, amiben érdekes emeletes törtek szerepeltek, nevezetes szorzatok, vagy mi a fene. Egyedül Andrisra nem volt panasz, aki néha megjelent, hogy egyen valamit, komolyabb konfliktus csak akkor alakult ki köztünk, mikor rájött, hogy neki nem sütöttem palacsintát, mert buktát kért, és hogy nem adok a sajátomból. Akkor nagy csapkodással és edénycsörgetéssel nekiállt palacsintatésztát keverni. Közben Laura egyszer csak felsikoltott, hogy eltűnt az egész irománya, de szerencsére kiderült, hogy természetesen nem törölte ki, csak becsukta az ablakot, amiben írta. Anita sikeresen bemásolta és elküldte a tanárnőnek ellenőrzésre a családi születési időpontokat, amiket kiegészített a Grüss dich és a Tschüs szavakkal.(Nagyjából)
Ebéd utánra viszont már csak úgy két, két és fél mosogatás maradt, és végülis úgy döntöttem, tetszik a hajszín, amit a henna varázsolt, úgyhogy nekiálltam az egész hajamat befesteni. Az egész fürdőszobát sikerült beterítenem vele, mindent összepotyogott -mert ez nem folyik, sűrű lévén, hanem potyog, mint a libafos. Hát nem egy élmény dolgozni vele, főleg, mert forrón kell felkenni. Aztán leültem várni a hatást, égett kávézacc szagot árasztva, amibe egy kis citromlé is keveredik -ilyen szaga van ennek a gesztenyebarna színt ígérő szernek. Kiváncsi leszek, mert állítólag még egy-két napig változik a színe, remélem nem lesz belőle valami durva látvány, mert a férjem azt mondta, nem akar másik nőt, már megszokott engem ilyen külcsínnel. Mindent összevetve, csaknem elfogyott az összes leves és bukta, nem csaknem az összes palacsinta, úgyhogy mégiscsak neki kellett állnom főzni valamit holnapra a két nagynak. Elhárítottam a tévéelfoglalási próbálkozásokat, miszerint az egyiken Apád, anyád idejöjjönt, a másikon amerikai focit nézzenek, hanem leültem és végignéztem az összes hülye ünnepi beszédet. És most pedig jöhet a The walking dead új évada. Voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, inkább Hugenottákat próbálnék...de nem, azért mégiscsak jobb volt ez így. (Na, milyen lenne ez a szín?)
