Van ugye ez a kedves és tehetséges fiú, Sándor Csaba, aki már több darabban fellépett az operában, én például a Don Giovanniban láttam, Masettoként. Ő éppen Csíkszentsimonban született, ahová a Csíki sör is való, és már hetekkel az érkezésünk előtt azon szervezkedett, hogy meglátogathassuk a manufaktúrát. Nemcsak sörkedvelők jelentkeztek a kirándulásra, jó páran összegyűltünk.  Én különösen azért örültem, mert itthon a fiúk már csak magyar virtusból is csíkisör-pártiak, és előre  élveztem, hogy fog majd álmélkodni Andris, mikor megmondom neki, hol jártam.

   A bónusz meglepetés az a két kosár fánk volt, amit Csaba édesanyja sütött nekünk frissen, még forró volt és porcukros és csoda finom. Aztán két csapatban mentünk be, mert elég sokan voltunk. egy kedves hölgy, Enikő vezetett körbe minket, aki típusban Rost Andreát formázta, kicsi volt, csinos és agilis. A sörgyártás mint olyan annyira nem érdekelt, hogy pontosan megjegyezzem, bár persze valami azért megragadt a buksi fejemben, de nem mondom, hogy holnap nekiállnék, nem is ez volt a cél. Először is ott kezdődött a látogatás, hogy meg kellett kóstolni a Tiltott sört. Alaposan, fenékig, ahogy Micimackó. A csapolt Csíki sör finomabb az üvegesnél, bár az se rossz, de a legtutibb a szűretlen, amit a legvégén kóstoltunk. Volt még közben barna sör is és mindenféle maláta, amit a gyártáshoz használnak, azokat is körbekínálták.  És van ajándékbolt, ahol a családom legálisan sört fogyasztható férfitagjainak vettem is egy-egy pólót, de egyéb szuvenírek is kaphatók, mint érdekességet  a "Húzd rá, székely" feliratú gumióvszert említeném. 

  Sikerült kisebb balesetet szenvednem az ajándékboltból visszafelé, és nem, nem az elfogyasztott sör miatt történt!!  Tele volt a kezem mindenféle pólókkal, táskákkal és söröspoharakkal és ettől nem láttam, hogy van ott még egy lépcső, na. Végülis csak a bokám rándult meg és a térdem lett csupa kék, járhattam utána két hétig farmernadrágban a hőség ellenére. 

 Ja és akkor még a poénom is le lett lőve. Mert skype-oltam a férjemmel, neki elmeséltem a sörmanufaktúrát és mikor Andris hazajött és kérdeztem tőle,"  mit gondolsz, hol voltam ma?" gonoszul így válaszolt: "Csak nem a Csíki sörgyárban?". Fujj. Undorító az ilyen viselkedés. Szerintem hagyni kell, hogy az ember meglepetést okozzon.

  Szerencsére nem zavart a bokám a környéken tett kisebb kirándulásokban, mármint befáslizva simán tudtam járkálni. Először is lementünk a főúttól a völgy felé eső területekre, de csak lájtosan, nem belebocsátkozva semmi kalandba. Az orom megmászása elmaradt az én nyúlszívűségem miatt. Egyszer azért visszamegyek és felmászok, mert Fenyvesi Attila készített képeket és azt nekem is látnom kell! De hát beijesztettek a medveveszéllyel, én meg nem mertem kockáztatni. Vigaszképpen elsétáltam a Malomcsárda fogadó melletti kis függőhídhoz, nagyon regényes helyen van, kár, hogy a túloldalon nem lehetett visszamenni az Olt mellett.  A kis tavat is megcsodáltam, ott az volt szívbemarkoló, hogy a vizen levő épület, ami eredetileg fürdőközpont volt, le van pusztulva, a hozzá vezető híd leomolva...barbárság, komolyan mondom. ennek a helynek olyan természeti értékei vannak, hogy csodás turisztikai központot lehetne csinálni, még így is járnak oda aránylag sokan. De egyrészt sok romos ház van, a környezetük sincs rendezve, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy aaz odavezető utak eléggé embert próbálók. Nem ártana, ha lennének autópályák, na.

  A másik kirándulásunk utolsó előtti ott töltött napunkon Csíksomlyóra és a Szent Anna tóhoz vezetett. Sajnos kevés volt az idő, a nagyobb részét annak is az utazás tette ki, mindkét helyen kevés időt tudtunk tölteni. Csak hát voltak, akik nem akartak korábban indulni, arra hivatkozva, hogy előző este előadás van...erről nem is mondanék többet, de megvan a véleményem. Itt jut szerephez Ottó, aki érkezésünkkor nemcsak az én bőröndömet cipelte fel, más lányoknak is segített.  Egyszer reggelinél a mi asztalunkhoz ült, már akkor is megmutatkozott az a tulajdonsága, hogy szórakoztató, de nagy dózisban szédülést okoz. Mikor megkérdeztük, hogy voltaképpen milyen funkciót tölt be mellettünk, szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy ő az új főigazgató-helyettes. Persze, csak viccelt, de majdnem elhittük... voltaképpen az utazási irodát képviselte, amelyikkel az Opera a szállásokat foglaltatta. De idegenvezetői képességekkel is fel van vértezve. Nem mondhatom, hogy mindenki örült ennek, mikor Csíksomlyóra mentünk. Én becsszó szívesen hallgattam, amit mesélt elég rapszodikusan, kissé csapongva az erdélyi fejedelmekről, a vallási háborúskodásról, a legendákról, mindezeket felháborítóan fa viccekkel mixelve mondta úgy három órán keresztül, a végén a busz hátuljában komoly lázadás kezdett kialakulni, egyesek követelték, hogy hallgattassák el Ottót...mintha az csak úgy menne.

  A csíksomlyói kegytemplom és a Szent Anna tó azért a felületes megtekintés ellenére is lenyűgöző volt, jellemző a kollégák egy csoportjára, hogy mikor megláttak egy medvét, nem az ellenkező irányba kezdtek rohanni, mint a normális emberek, hanem FELÉ...komolyan mondom, egyeseknek öngyilkos hajlamai vannak. Szerencsére senki sem sérült meg és még késést és fennakadást se szenvedtünk. (Thomas, ha valaki nem lenne képben)

   Ami a szállodát illeti -mert hamarosan elhagyjuk -,nagyon szerettük, kényelmes volt, szép, kedves a személyzet,  keddtől már a tévé is működött, jó pár magyar csatornával, a wifivel viszont meggyűlt a bajom. Először képtelen voltam normálisan skype-on beszélni, állandóan eltűnt a jel, próbáltam lent a recepció mellett is, ott se volt jobb. Végül véletlenül megtaláltam a helyet, ahol a legjobb volt a kapcsolat, ha az ember rátapadt a bejárati ajtóra, ott aránylag hamar elküldte a képeket, üzeneteket és nem szaggatott beszédnél sem. Azt csináltam, hogy odacipeltem az egyik széket a fürdőszoba ajtaja elé, és a bejárat felé fordítva ott tudtam nagyjából normálisan beszélgetni. De ez legyen a legnagyobb baj. Más szállodákban később bőven visszasírtuk ezt az első szállást és helyet.

  Mert vasárnap reggel elindultunk visszafelé, szép lassan vége felé járt az első etap, az első szólistagárda négy előadása. A városokról, amik mélyebb nyomot hagytak bennem, legközelebb írok.